Az úgy volt, hogy elindult reggelit venni, legalábbis éhes volt, annyi biztos, hovatovább korgott a gyomra, és virslit kívánt, és ment, ment, ment, hívták elképzelt illatok a bolt felé, s közben már magasan járt a nap, merőlegesen, aztán már egyre kisebb lett a bezárt szög, mint amikor egy krokodil csapja össze a fogait az áldozat reményében, egészen addig, amíg meg nem érzi a vér kék ízét.
Kései krokodil
2009.01.16. 23:39 nem.tosoki.aron
Szólj hozzá!
Címkék: krokodil kései
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://nemtosokiaronnovellai.blog.hu/api/trackback/id/tr53882761
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
